Apropó gondolatok 2. -avagy folytatásos kalandregényem

2021. június 23.

Sziasztok ismét egy nagy vauu nektek, ugyanis azt akarom elcsaholni nektek, miközben hanyatt fekve a szőnyeg csiklandozó rojtjait fejtegettem, hogy O sole mio…hogy értsétek, hogy átérezzétek mi lobogott a marmagasságomon legbelül. Nem, nem utaztam Olaszországba újdonsült gazdámmal, de talán egyszer megtudom azt is milyen a kül-föld, nekem eddig csak bel-föld volt adott, de a világom falai még csak nem oly rég indultak tágulásnak. Ez a melegség, ami itt belül átjárt egyszerűen fantasztikus volt…és kívül is…azt is el kell meséljem nektek! Valójában a fentiek igazából helyesen kutyául annyit tesz az én nyelvemen, hogy „Oh szólok mily jó”, -hiszen minden nap az én napom, a mi napunk attól kezdve, hogy ketten lettünk.

Annak, aki még nem ismer és nem hallott, olvasott rólam csak annyit röviden, hogy a közelmúltban lett igazi otthonom egy menhely óvásából és életre szóló társam, akivel egymásra vigyázunk ezentúl. Nektek mesélem el az élet milyen tanításokat, fordulatokat, mókákat, tanulságokat és új ismereteket, kihívásokat adott-kínált nekünk. Egyfajta megtapasztalt események magamról, a társamról, a szűkebb tágabb értelembe vett környezetemről és a világról, ahol az első varázslat megtörtént velem, abban a bizonyos varázsdobozban.

Az első napok-hetek a szagorgiák bűvöletében teltek. Hazatérve a varázsdobozos menhelyzáró élményből, átmenetileg teljesen kimerültem. Kaptam egy igazán kényelmes, testhezálló pihepuha ágyat, ahol álmodozhatok a holnapokról és kipihenhetem a napi hancúrozásokat. Egy csinos mancsokkal díszített, de fura tányért, amiben kis bütykök vannak, hogy nagy örömömbe ne faljak be minden kapott falatot, hiszen már nem kellett osztozkodnom másokkal. S kaptam egy nagyon jó szagú zörgős zacskós jutalomfalatot, amit csak részletekben szedhetek szét ízekre, ha valamit megtanultam. Felvérteztek engem egy élősködő elleni nyakörvvel, amit mindig viselnem kell, valamint egy nem ehető, fényes csont alakú bilétával, amin rajta áll a nevem és a társam elérhetősége, ha bajba jutnék. Annyi izgalom jutott kutyarészül hirtelen, hogy úgy aludtam új kuckómban akár egy jó kutya… ja mert hogy az vagyok! 🙂

A minap egy szép kora nyári reggelen még az álomutam vége felé, amikor is egy csapatnyi kutyával kóboroltam, megcirógatta a farkincám végét az ablakon át beszűrődő napfény és valami ismerős „zaj” miatt heves csóválásba kezdett. Odáig fajult, hogy teljes izgatottság lett rajtam úrrá, mert a hám és a póráz fémes részei elkezdtek beszélni hozzám, hogy – gyerünk indulunk. Még nem tudtam hová s merre, de láttam nagy út lesz, hiszen a nagy sétához vett vizespalackom is bekészítve várt.
…s megindultunk! 🙂 Vauuu

Már csak le a lépcsőn ki a házból és beleszippantottam az izgalmakkal átfűtött még ismeretlen kalandunkba.
Jó időbe telt mire odaértünk, de mindent alaposan szemügyre vettem ahogyan átutaztunk a város zajos és szédítően hömpölygő útjain. Még meg kellett szokjam a zajokat és dübörgéseket, mert korábban nem találkoztam ilyen ijesztően nagy és zörgő, pöfékelő masinákkal az utakon. Valaha egy hatalmas pusztában bujdokoltam magányosan, míg rám nem lelt egy kétlábú, aki ezzel megmentette az életemet és a menhely biztonságos, fedelet és élelmet, simogatást és biztatást-kitartást adó helyére nem szállított. Ő nem lehetett a társam, ő csak egy segítő volt, aki szorult helyzetemből kiemelt s akinek ezért örökké hálás leszek.
Nyálcsorgató egy utazás volt, tágra nyílt pupillámmal csak úgy habzsoltam a látnivaló sokadalmat. S mi tagadás, bizony nyár lévén meglehetősen melegen indult a nap, így a kora reggeli órákban is a szépen rendezett bundámban. 👅
Megérkeztünk! ha…ha…ha…harapni lehetett a boldogságot a levegőben!
Bármerre néztem mindenütt kutyák, rengeteg kutya és minden kutyához valaki tartozott. Most már én is tartoztam valakihez. 🤗
Mindenkinek a kezében szebbnél szebb színes-díszes, erős vagy gyengédebb pórázféle s ezek végén kisebb-nagyobb, jól fésült városi vagy más hóbortos bozontos, hosszúszőrű vagy rövidszőrű négylábú, akárcsak én kutyaságom. Olyan nagyon bizsergető látványok meg szagok lengtek körbe, hogy felsejlett bennem az ősi vadászszellem és megiramodtam. Nem is néztem semerre sem, a társamat meg csak úgy vonszoltam magam után. 🤪 Bóditó illatok hívtak az ismeretlen közegbe s megszámlálhatatlan sok két láb meg négy láb volt, hogy kérdőn felhúztam a szemöldököm és értetlen a társamra néztem, mire megnyugtatott …ez egy kutyás rendezvény, amit első alkalommal rendeztek és viselkedjek szépen, ne rohanjak úgy. 😌
Bizony még nem vagyok megfelelően jól nevelt, (vauuu ha tudná, hogy milyen nagyon igyekszem) ezért megugrottam és felborítottam egy asztalt, amin sok apró finom falat volt, de mégsem jutott nekem azokból a vásárfiából. Helyette szereztem egy kis karcolást és kissé kiserkent a vérem. Én észre sem vettem ugyan, de a gazdám nyomban elővett valami kis tartályt, amiben fehér por volt, amivel hamarjában be is hintett. Ezt itt szerezte be és mindig nála van, amikor bárhová is kitesszük a tappancsunkat, velünk tart, sosem lehet tudni a baj mikor esik meg. Ez biztonságot ad neki is és nekem is. Hamarjában egy vakkantásnyi idő alatt elállt a karcolásból a vérzés és a seb már tisztán gyógyulásnak indult mire egyet ásítottam.
A lábas asztalkákon mindenféle érdekes termék volt, kutyafelszerelések, finom falatok, ápolási termékek miegymás, s volt még ezen a terepen egy valódi játszóhely is, ahol összevissza kellett menni és ezért pacsipuszi is járt, meg buksi simítás, meg „jutifalat”. Jaj, azt mindig nagyon szeretem😋 … valami szlalom pálya volt a neve annak a trükkös helynek. Volt, ahol a kétlábúakat tanították, hogyan ne unatkozzunk a lakásban, milyen sokféle játékkal lehet minket motiválni. Aztán voltak ott IQ bajnok négylábúak is… akik már-már gyógyító terápiás ebek voltak. No ugatás helyett nem beszéltek ők embernyelven az már igaz, valódi szívjóságos ebugatták maradtak. De nagyon sokat tanultak arról, hogyan segíthetnek az embereknek, akik bajban vannak. Mert ránk az emberek mindig számíthattak, nagyon fontosak nekünk… ❤️
Huuu kutyameleg volt ezen a vasárnapon… voltak ugyan magasodó lombos fa árnyékok, de izzott a levegő. Körbe szaglásztam már minden zegzugát majd az egész kitelepült placcnak, de nagyon vártam- vágytam valami frissítőre. Poros és izzadt voltam, noha szépen ápolt szőröm csillogóan üde volt még előző nap. És akkor meghallottam valami ismerős hangot…
Ahogy közeledtünk már éreztem is a zubogást és a gyengécske szellő felém fújt némi szökevény lágy permetet…
Ahogy közeledtünk, kissé fáradtan és kimelegedve már bizonyságot nyert a szimatom… ez a hőn vágyott varázsdoboz, amit a társam csak úgy hív, hogy kutyamosó… vagy olykor mikor otthon vagyunk azt mondja, hogy no kis barátom mi lenne, ha hamarjában elmennénk és csapnánk egy jó kis kutyafürdetést… Tudjátok én mit választok? Hát őket…csakis őket a Wash & Vau ®️ önkiszolgáló kutyamosót! Meg is súgom, vakkantom nektek, hogy miért…

Mert mindig nyitva vannak és csak rám várnak. Minden, ami a tiszta, fényes és illatos bundámhoz kell az helyben van. Kellemesen simogató a zuhanyból a víz, otthon nem csinálok grimbuszt az egész lakásból. Kívánságaink szerint ápolnak és védenek a samponok, jaaa és majd elfelejtettem, itt kapok kölcsönbe egy fülvédőt is, ami szerintem remekül áll nekem! Finom ápolásban van részem és amíg csak vakkantani képes leszek, csak ide szeretnék járni. Mert ennyi kényeztetés nekem is és ennyi kényelem a gazditársamnak is kijár.
Ugye egyet „ugattok” velem?

Ha még nem ismeritek, feltétlen keressétek meg a már több helyen megtalálható és szeretettel, gondoskodással rátok váró „kutya-wellness” élményt kínáló helyszíneket!

Utó vakkantás: Remélem nem csak egyszer volt Budán ilyen „kutyavásár”, hanem sokszor, sok helyen, de mindenképpen a kihagyhatatlanul a varázslatos dobozzal együtt!

Vau…Wash & Vau!

Szerző: B. Andrea