Apropó gondolatok 7. – Gyömbér, Fahéj vagy Mazsola…?
Apropó… A mennyei varázslatok küszöbén!
A varázslatok – csodák bármily hihetetlen nem maguktól értendőek drága kétlábú barátaim!
Ha szimatom nem csap be, (nem szokott) valami egészen nesztelenül, de határozottan közeledik. Úgy érzem beborít és átjár eget-földet. Talán te sem úszod meg… Nem tudom, még hogy mi az, korábban sosem találkoztam hasonlóval sem… Nem láttam, nem éreztem ehhez foghatót a kietlen pusztának fájdalmas magányában, amiről már meséltem nektek. Akkor még menekültem a hóförgeteg elől az útmenti szélfogók alig összetákolt védelmébe. Félig fagyott tavakon vittem a bőrömet a vásárra, didergő és vágyakozó lényemet a fagyos zsombékoson vonszoltam túl, csak hogy meghúzzam magam egy fűtött házfalhoz dőlve titokban. Nem tudom hogyan nevezzem, vagy ti hogyan gondoltok – éreztek felőle. De én most érzek valamiféle lelassulást, ugyanakkor valami lázas felpörgés is vibrál mindenünnen.
Ti emberek mindennek nevet adtok, ha szeretitek, ha nem… Nevetve sírtok és sírva nevettek… Hogy a történetem végén most hogyan lesz, nem tudhatom… hiszen én „csak” egy kutya vagyok!
Mesélek valamit…
Van egy kedvenc fotelem… (igen a társamé volt, de kisajátítottam, mert látta mennyire szeretek benne elvackolódni, kissé kopott kockás plédemen, kutya jó dolgomban) Innen, az ablak közelségéből szoktam a városi forgatagot szemmel tartani. Jönnek mennek a kétlábúak, sietve hatalmas csomagokkal a hónuk alatt, a házak tetején és ablakaikban rengeteg fény világít. Olyanok az esték, mint a napnyugták. Arany színben fürdenek a fák, a kemény utak vizes felszínén messzire nyújtózkodnak a tükröződő csillanó fények. Kétlábú társam kissé túlontúl örömittas, sokat dúdol valami kellemes dallamot és folyton három szót ismételget… lehet, hogy azt várja tőlem, hogy értsek meg belőle valamit vagy hogy tanuljam meg… talán új vezényszavak. De vajon mi fog ebből kisülni??? Napok óta, amikor csak itthon van, a háttérben lágy, egészen andalítóan szívhez szóló zeneféle küldi felém sugárzó rezgéseit. Elönt a béke újra és újra…s közben társam fel s alá járkál olykor, s csak ennyit tudok kifülelni kémlelő termetes lokátoraimmal, hogy: „gyömbér… fahéj… mazsola…” és újra „gyömbér… fahéj… mazsola…” és újra…
Mennyei illatok párolognak valami pöfékelő készülékből és a mi otthonunk is kezdett magára ölteni egy kis szokatlan cicomát. Itt egy kis füzér, ott egy kis lámpás, amott egy – egy csendesen lobogó vízen kullogó gyertyafény. Valami van a levegőben, valami készülődés izzik láthatatlan. A konyhában szitál a porcukor egy tál fölött, ahogyan odakünn a hópehely is és beteríti a levegőt az édes mámor. Talán ennek a mámornak az összetevőit sorolja oly szorgalmasan kétlábú barátom. Gyakran odalibben hozzám egy buksi kócolásra és csak annyit mond…minden rendben lesz! De ugyan miért ne lenne így? – Hiszen mióta csak ő meg én, azóta az egész világom REND-ben van, ahogyan csak bármelyikünk szívdobogása remélhetné. Kis idő múlva a társam fordul egyet és hirtelen búcsút int nekem, de biztosít felőle nagyon, …nagyon siet vissza hozzám. Puszit nyom az orrom hegyére, ahogy szokta és magamra maradok a még meleg tűzhely ígéretes és finomságokkal kecsegtető társaságában. Nem csenhetek el belőle, hiszen ezt már rég megtanultam, hogy az ember tápláléka tabu! Visszakecmergek a fotelba és tovább figyelem az utcákon igyekvő szalagozott, díszes dobozokkal közlekedőket. A hópelyhek táncát megvilágolja a sok színes lámpás és boldog keringőjük eltereli a figyelmemet várakozásomban a nagy falióra percegéséről. Észrevétlen múlik az idő… teljesen besötétedett.
Ebben a kiüresedő pillanatomban visszagondolok elmúlt idők sodró történéseire. Mennyi minden csoda történt meg velem, mióta új biztonságos és végleges otthonom lett. Milyen hatalmasat nőtt a világom és a szívem. Milyen sok nagy beszélgetésünk volt a társammal a rengeteg közös séta – kirándulás. A megsokasodó kutyatárs a strandon a parkokban a rendszeres wellness élményem a kutyamosós varázsdobozban (természetesen jövőre folytatom), az öregúr a parkban, és az a csodálatos szivárvány, szívem négylábú hőn kedvelt hölgye… s megannyi gyönyörűség.
Egyszer csak ismerős lépteket hallok közeledni és a tévedhetetlen hangú kulcscsörgés, s már kattan is a zár… S ekkor…
Belépett a társam, a barátom, a gazdám… de nem volt egyedül!
Kezében egy ifjú kis bizonytalan szívdobbanású négylábú, akivel összeszerették egymást… csakúgy, mint korábban velem és egy menhely elvehetetlen magányából kiemelte és a családunkba hozta…
Lesz egy új társam, lesz egy játszóbarátom, lesz egy magamfajta négylábú velem, amikor a kétlábú dolgozni megy, lesz egy testvérem… Vahhuuuuu micsoda boldogság és mennyei öröm és új szagok és új élmények és minden, de minden… vauuu jaj, de izgatott lettem. Csak óvatosan, hogy meg ne ijedjen, tapintatosan körbe szimatolom illedelmesen, de alaposan! Kicsit még félszeg, de sosem felejtem amikor én léptem át először varázslatos életem első igazi küszöbét…
S ekkor felém néz a társam s megkérdezi tőlem:
– No mit szólsz Apropó? Mi legyen a neve? Gyömbér, Fahéj vagy Mazsola? És akkor minden a helyére került… miért mondogatta ezt napok óta fel s alá járkálva. Nem is lehet ennél szebb, varázslatosabb ünnepe a szívnek sosem. Mert egy kis magányos életnek ő most ismét adott egy új esélyt, új lehetőséget ajándékozott egy igazi boldog életre a gazdám. Nekem lett egy új eb játszótársam, azt hiszem ez a leggyönyörűbb és igazi ünnepélyes téli nap.
Karácsony van… a szívünk ragyogó szalagok közt kibontva hagyjuk egymás felé, miközben a konyhában száll a gyömbér, fahéj és mazsola illat…
Mámoros a szívem…! Ti kedves olvasóim találjátok ki, vajon mi lett a neve kis társunknak!?
S leljetek rá Ti is, a bennetek és közeletekben lévő igazi fényekre és tágítsátok ki vele a szeretet házának falait!
Újévi fogadalmam most jó előre megteszem, amint lehet elkísérem kis „testvéremet” a kutyamosó varázsdobozhoz, hogy az év első napjai, máris varázslattal folytatódhasson számára.
Két lábú emberbarátaim, olvasóim! Arra kérlek benneteket, hogy az előző évekhez hasonlóan, tegyetek meg mindent azért, hogy senki ne sérüljön meg se testileg, sem lelkileg az év elején esedékes ünneplésetekkor. Maradjatok velünk, mondjatok le, ha lehet (könyörgünk) a petárdákról, zárjatok biztos helyekre, nehogy valamelyikünk megriadva világgá meneküljön!
Simogass, nyugtass, beszélj hozzánk, maradj velünk!
Apropó… Jövőre veletek ugyanitt találkozunk, vauu vagy a parkban, vagy a hegytetőn, vagy a strandon, vahhuuu várjatok csak, még jobb, ha egyszer – egyszer összefutunk valamelyik kutyamosó varázsdoboznál! Ahol garantáltan jövőre is a megszokott megbízható különleges minőségű samponjaink, valamint kondicionáló balzsam segítségével lehet pancsolni.
Addig is Apropó apró mancsot nyújtja felétek! Vahuu
Vau… Wash & Vau!
Szerző: Béres Andrea
Wash & Vau®️ – az első önkiszolgáló kutyamosó hálózat
- 1 kártya – egy új remény 2021. december 29.
- … hogyan is éljük túl biztonságosan a szilvesztert? 2021. december 29.
- Apropó gondolatok 7. – Gyömbér, Fahéj vagy Mazsola…? 2021. december 22.
- Apropó karácsony, apropó adni jó! 2021. december 21.